2013. július 15., hétfő

Olasz ízek a Balatonnál

Amikor az otthonomtól távol vagyok, mindig utánajárok a neten, hova is lenne érdemes elmenni az adott helyen, és ezalatt most nemcsak a látványosságokat és szórakozást értem, hanem az éttermeket is. Így találtam rá a Mauro étteremre is Zamárdiban, a Balaton partján. Az élményt a nyaralás utolsó napjáig halogattuk, tudtam, hogy a többieket is viszonylag könnyű lesz rávenni egy kis finomságra. Bár az árak nem éppen 3csillagos helyhez illenek, de tudtam, ezt nem lehet kihagyni. Mivel már előre hallottuk a rémhíreket, hogy a bejutáshoz akár hosszabb ideig is sorba kell állni, inkább kora délutánra terveztük az étkezést. 3 óra körül odasétáltunk az étteremhez és nagy meglepetés nem ért minket. A helynek ugyanis annak ellenére, hogy meglehetősen tágas, a bejárata előtt mégis legalább 8-10 fő sorakozott. Volt, akin láttam a "hagyjuk a fenébe" tekintetet, de én nem engedtem mostmár belőle. Ha már itt vagyok, én biztos, hogy bemegyek. Bár kívülről kicsit elbizonytalanító az amerikai gyorsétteremhez hasonló látvány, bent merőben más a hangulat. Aki pedig kellően közel kerül a bejárathoz, már kezdheti is a bemelegítést a kihelyezett miniatűr étlap lapozgatásával. 




2013. július 4., csütörtök

Toszkána II.- Cinque Terre

Itt is van a második kis mesém az olasz körutazásunkról, ezúttal arról a helyről, amit leginkább az Olasz Riviéra kifejezéssel írhatunk le:)

Cinque Terre





A következő rövid leírást találtam Cinque Terrére:"A név annyit tesz, mint „öt föld”, ugyanis egyszerre 5 kis települést is takar. Ide tartozik Riomaggiore, Manarola, Vernazza, Corniglia és Monterosso al Mare." A terület egyrészt a Világörökség része, másrészt pedig A National Geographic Travellermagazin 2011-ben a 6. helyre sorolta a világ 100 legszebb tengerpartját tartalmazó listán. A hajókirándulás La Spezia kikötőjéből indul és ide is tér vissza, ami már önmagában is gyönyörű parti sétánnyal rendelkezik. Még nem voltam a Francia Riviérán, de valahogy azt is így képzelem el. Óriási pálmák, rengeteg jacht és kisebb-nagyobb hajó, rózsaszín leanderek, zöld fű, kalapban és lenge nyári ruhában flangáló emberek. 


2013. július 2., kedd

Toszkána I.

Pár hónapja még rágódtam, hogy megéri-e ennyiért ilyen rövid út, érdekel-e ez egyáltalán engem, lehet máshova szívesebben mennék, de aztán belevágtam. És most sírásra görbül néha a szám, ha rágondolok, hogy csak ennyi volt. Toszkána... Egy álom. A macskaköves kis utcák,régies házak, a lapos tetők, a zöld és sárga dombok, a gyönyörű városok a tornyaikkal, a hangulatos kis utcák a kockás terítős éttermi asztalkákkal. Ezt tényleg nem szabad kihagyni.


Nemcsak Olaszország, de maga a a toszkán vidék is meglehetősen sokszínű. Nem mindenhol vannak dombok és olajfák, de természetesen mindenkinek ez ugrik be róla először. Persze ilyen is volt. Meg másmilyen is. Nade ne siessünk ennyire előre.



Első napunk két nagyon híres város látogatásával telt, ebben a bejegyzésben az itteni élményekről írok: FIRENZE és PISA.