Toszkána I.

Pár hónapja még rágódtam, hogy megéri-e ennyiért ilyen rövid út, érdekel-e ez egyáltalán engem, lehet máshova szívesebben mennék, de aztán belevágtam. És most sírásra görbül néha a szám, ha rágondolok, hogy csak ennyi volt. Toszkána... Egy álom. A macskaköves kis utcák,régies házak, a lapos tetők, a zöld és sárga dombok, a gyönyörű városok a tornyaikkal, a hangulatos kis utcák a kockás terítős éttermi asztalkákkal. Ezt tényleg nem szabad kihagyni.


Nemcsak Olaszország, de maga a a toszkán vidék is meglehetősen sokszínű. Nem mindenhol vannak dombok és olajfák, de természetesen mindenkinek ez ugrik be róla először. Persze ilyen is volt. Meg másmilyen is. Nade ne siessünk ennyire előre.



Első napunk két nagyon híres város látogatásával telt, ebben a bejegyzésben az itteni élményekről írok: FIRENZE és PISA.





Firenze:
Mivel az olasz nyelv meglehetősen távol áll tőlem, az alapköszönéseken kívül nem sokmindent tudnék mondani, ezért a látványosságok és helyszínek olasz nevével is kellően meggyűlt a bajom.Néhány magyarosított név megragadt a fejemben, de inkább a látványra és a város hangulatára próbáltam koncentrálni és az kellően telített is. Firenze az olasz reneszánsz hazája, a művészet városa, ami rengeteg szoborral, gigantikus épülettel, szökőkúttal jár együtt. A főtér a Pitti palotával igazi gyűjtőhely, az összes turista ideözönlik, ez az egyik leglátványosabb rész természetesen a Medici lovasszoborral és a bár nem eredeti, de Dávid szoborral. Szintén innen nyílik illetve indul a képtár is.


Az éttermeknél csábosan integetnek és pislognak az olasz pincérfiúcskák, hogy térj be hozzájuk, és mint naiv be is mész, mivel a színes gyümölcssaláták és adagokba kimért tészták eszméletlenül ínycsiklandozóak. Aztán amikor 2 utcával arrébb sétálsz, ráeszmélsz, hogy ez az egy pohár darabolt gyümölcs, amiért kiadtál 7 eurót, itt már csak 4-5 euróba kerül. Lassan eloszlik a rózsaszín köd, rájössz, hogy Olaszország nem olcsó és még a lábnyomodat is "megidegenforgalmiadóztatják", de azért tényleg szép ez az egész és semmiképpen sem lehet rossz érzéssel gondolni rá. Tovább bolyongtunk aztán a forgatagban, átérve egy másik nagyobb térre, ahol a dóm található. Sajnos a templomok és dómok engem már nem lepnek meg különösebben, de ez a csíkos épület, a finoman kidolgozott külső minta tényleg egyedi és említésre méltó. Nem beszélve a két tornyáról, ahova fel lehet néhány euróért cserébe menni.


Mivel a képtár és a templomok egy része kimaradt, így megspóroltuk a belépőket és itt nyugodt szívvel adhattuk ki a 6 eurót egy csodás kilátásért. A tériszonyt leküzdve, megmásztam a több mint 400 lépcsőfokot, hogy felülről láthassam a kis cseréptetős vöröses színű várost. És megérte. És szép volt. A háztetőkön felfedeztem itt-ott néhány hangulatosan kialakított tetőteraszt is. Itt máris csavarodott egyet a szívem. Hát nem elég, hogy ilyen városban élnek ezek az emberek, de még saját növényekkel telepakolt hangulatos tetőteraszuk is van? Nem rossz.






A látványosságok után levezetésképp minipizzát ettünk, ami kicsit száraz volt, de újramelegítve végülis nem rossz. Mozzarellával, sonkával, ahogy illik. Aranyszabály, hogy ilyen kisebb pultnál kiszolgáló helyeken nem szabad mosdóba menni. Itt a pult végében egy tábla jelezte a WC irányát, nyugodt szívvel lesétáltam a lépcsőt, de valójában majdnem a konyhán találtam magam. Egy szakács valamit olaszul kiabált felém a nagy gőzből, mutogatva egy kicsike ajtóra a felmosórongy mellett. Ez volt a mosdó teljes valójában. Elég gyorsan hagytam hátra ezt a helyet. A minipizzám végét aztán a Ponte Vecchionál, a város nevezetes hídjánál fogyasztottam el. Itt is gyönyörű a látvány. A híd nem egy szokványos híd, úgy látszik ez ilyen olasz módi, hogy még az átjárás mellett másra is gondolnak és éttermeket, bárokat alakítanak ki rajta. Eközben pedig folyamatosan süvítenek el melletted a robogók, miniatűr buszok, taxik, de inkább az előbbiek. Korosztálytól és nemtől függetlenül mindenki robogóval száguldozik és dudál, de igazából senki sem siet, és senki sem türelmetlen. Ha "50 turista jön, hát annyi jön; majd elmennek", vagy legalábbis én ezt láttam az arcukon. Tetszik ez a mentalitás.





Pisa:

A városka maga sajnos nem volt annyira tartalmas, itt igazából mindenki a toronyhoz siet, ez a tér itt az olaszok fő látványossága. A Csodák terén csakúgy hemzsegnek a toronnyal pózoló turisták. Persze nekünk sem lehetett kihagyni:)






És persze éljenek a szóviccek: Pisában ettem az első rendes éttermi olasz pizzáját. Finom négysajtos volt igazi vékony tésztával, átható ízekkel és ami még fontos, kellemes környezetben. A helyemről pont ráláttam a toronyra és az Alfa Romeo találkozóra. El tudnám ezt viselni.



Megjegyzések