Szerencsénk volt, de tényleg. Ez az április több mint bolondos, de azon a bizonyos hétvégén megkegyelmezett nekünk. Napsütésben, 15-20 fokban tölthettünk el 2 napot Horvátországban.
Néhány óra buszozás (de főleg alvás) után Trsat váránál kezdtük a szombat délutánt, ahol csodás kilátás nyílt a tengerre és a környező hegyekre, szerpentinekre:
,
Ezután Rijeka belvárosába vittek minket, ahol sorra vettük a hely magyar vonatkozásait és különleges helyeit, majd a kikötőben is időztünk kicsit. Rijeka nem az a kifejezetten szép turisták számára vonzó város, határozottan inkább egy iparváros, magas omladozó bérházakkal és lelakott részekkel, de a főutcáján és a központi részen meg lehet találni a hely szépségeit. Ezeket próbálom most kiemelni:
Szelfi time a kikötőben:
Késő délután aztán megérkeztünk a hőn szeretett, pálmafákkal és monarchia korabeli villákkal teli Opatijánkba, ahol a szállás elfoglalása után egy kisebb sétára indultunk a parti sétányon:
A part mentén eléggé fújt a szél, de ettől függetlenül minden csodás volt. Láttunk sirályokat, jártunk a híres női szobornál, próbáltunk elugrani a felcsapó hullámok elől, néztük a végtelen távolt, a tengert. Egyszóval hangulatos volt.
Ha a partot magunk mögött hagyjuk és a belső utcácskák felé vesszük az irányt Opatiján, egy kisebb Monte Carlóba csöppenünk. Mindenhol színek, gyönyörű épületek, kávézók, bárok, éttermek. Már tavasszal is gyönyörű a város és ilyenkor még nincs is annyi turista:
Még valami, amit még nagyon vártunk Opatijában: a vacsora a bevált helyünkön, a Rokoban!
(Nem könnyű ám este 8 órakor 5 főre asztalt kapni, ezért kénytelenek voltunk mindkét éttermükben megvacsorázni,haha) A hely hústálját még tavaly teszteltük, azóta sokszor emlegetjük, mert ilyen sült húsokat nem eszik az ember akárhol:
2.nap
Rövidke alvás után a szálláson elfogyasztottuk a reggelit, lőttünk még pár képet a hotel gyönyörű parkjában, aztán indultunk a kicsit borúsabb időben a Plitvicei tavakhoz:
Közel 3 óra volt a buszút a tavakhoz, a kanyargós út miatt viszont kétszer is meggondolta az ember, hogy akar-e aludni a buszon. A tóhoz leérve és hajóra szállva kiderült az égbolt, kisütött a nap, és így nem a mogorva sötétzöld színeket, hanem a türkiz árnyalatait csodálhattuk a nap további részében. Összegyűjtöttem a többórás kirándulásról a kedvenc képeimet:
Lélegzetelállító ugye? Életreszóló élményt volt, csak ajánlani tudom ezt a helyet mindenkinek!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése