Már alig vártam... Már ki volt hegyezve a fülem a karácsonyi dallamokra, már azt néztem, kinek mit adhatnék majd ajándékba amivel boldoggá teszem, az összes karácsonyi süteményreceptre teljesen bezsongtam, pedig valljuk be, nem vagyok egy nagy kukta. Aztán az utolsó előtti pillanatban, szinte a lehetetlennel küzve, vasárnap este fél 8-kor megtaláltuk az ideális karácsonyfát; a Mi Fánkat. Minden felgyorsult, hirtelen azt vettem észre, hogy alig érem utol magam, kettő sem lenne elég belőlem, és ekkor megérkezett. Szépen bekúszott a hétköznapok szürkeségébe, észrevétlenül már ott fogta a vállamat. Egyik pillanatban még az irodában ültem, a másikban pedig már ott álltunk a feldíszített csillogó karácsonyfa előtt, csinosan felöltözve, megtisztelve az ünnepet és egymást, megtisztelve a jelent és a múltat, azokat akik itt vannak velünk és gondolatban azokat, akik nincsenek.
Pár képben megosztom veletek, hogy is nézett ez ki nálunk:
Pár képben megosztom veletek, hogy is nézett ez ki nálunk:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése