2014. július 4., péntek

Pizzica, avagy éljen a ropogós olasz ínyenc pizza



Viszonylag új hely, mondtak már róla jót is, rosszat is, de mindigis úgy voltam vele, hogy bár szeretem mások véleményét meghallgatni, a végén magam alkotok úgyis véleményt.

Egy szeles nyári estén tértünk be erre a kis helyre a Nagymező utcába. Pizzát szerettünk volna enni mindenképp, maradni eközben a belvárosban, de ugyanakkor el akartuk kerülni a drága beülős helyeket, akárcsak a szokásos pizzaszeleteseket, ahol nem lehet nyugodtan leülni és mindig nagy a pörgés. A Pizzica pont átmenet a kettő közt. Pizzaszeletet kapsz, de viszonylag nyugodt környezetben (alig fordult meg pár ember náluk ottlétünk alatt) és helyet lehet foglalni a kiállítótérként szolgáló kis emeleti szinten, nincs a kedves vendég kiszorítva az utcára. Nem véletlen tehát a "slow and fast" pizzéria kifejezésnek.

Az egyedüli amit sajnáltunk, hogy egyik pizza sem akkor készült és lett kitéve frissen, ennek ellenére a melegítés sem ront a minőségen, nagyon ízletes pizzákat lehet kapni. A legegyszerűbb sajtostól kezdve a a komplexebb rukkola-szardella- 4sajt-gomba- mozzarella kombinációkig található itt minden, biztos vagyok benne, hogy mindenki talál itt az ízlésének megfelelőt.

A kiszolgáló lány készségesen mondja el, melyik pizzán milyen feltét van (nem is értem miért nem teszik ki egy kis cetlire az aktuális opciókat), közben a háttérben a tulaj zenét pakolgat és szemmel tartja a dolgokat. Ő nemigazán beszél magyarul, sőt, még annyira sem:)

A hely elég egyszerű, kicsit romkocsma hangulatot áraszt az egyszerű billegős székekkel és művészfotós kiállítással az emeleten, de a célnak tökéletesen megfelel. Hallani evés közben, ahogy az olasz tulaj lent a zenéket váltogatja, de az igazat megvallva, kevés helyen hallok ilyen jó zenéket, mint amik éppen akkor szóltak.



Nem vagyok nagyétkű azt hiszem, de a szeletek a Pizzicában valljuk be, nem épp a legnagyobbak, éhesen érdemes legalább 2 adaggal számolni. Cserébe viszont nagyon ízletesek, és a kedvencem, hogy ropogós az alja és a széle is. Máskor a pizzaszelet széleit a végére hagyjuk, itt mint az óvodások, szinte azt rágcsáljuk először körbe:) Merőben más már csak a sülési technika is itt. A pizza nagy négyszögletes tepsiben készül, a pultnál pedig ollóval vágják a szeleteket. Szokatlan, de az eredmény nagyon pozitív. Ami szintén ötletes, hogy kis fa vágódeszkán tálalják az ételt, nem kell szalvétával bajlódni :)

Aki arra jár és egy gyors de finom vacsorára vágyik, mindenképp térjen be!







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése