Ízek...imák...szerelmek. Inkább csak ízek és szerelmek. Egy jó íz és lehunyom a szemem,nálam ez mondja meg, hogy valami ízlik-e vagy sem. A másik természetesen az, hogy körbedícsérem, és napoikig azt emlegem, vajon mikor ehetek újra ugyanilyet. Ez történt az Az Anyukám mondta nevezetű étteremben is velem Encsen, ahol nemrégiben jártam először. Sokan reklámozták már, hogy vidéki létére az ország egyik legszínvonalasabb étterme, mégse vágytam különösebben több kilométernyi autózásra ahhoz, hogy ehessek valahol. Az élet mégis úgy hozta, hogy egy hideg téli estén kipróbálhattam milyen is az igazi "anyukámmondtás" vacsora!
Őszintén szólva, tartottam tőle. Egyes zöldségeket, húsféléket képtelen vagyok megszokni, megszeretni és ezért kerülöm őket. Ahogy elsőre megláttam az étlapot, egy ideig valóban tűnődtem, hogy ma este éhenmaradok-e vagy sikerül valamit enni mondván, hogy ez a hely nekem talán "túl különleges". És akkor rátaláltunk a tökéletes előételre és az ország egyik legfinomabb pizzájára!

A nagymama vitrinjéből kiemelt vizespohár (legalábbis ez volt róla az első benyomásom) nem sokáig díszelgett üresen az asztalon, majd hamarosan érkezett az üdítő mellé az előétel is: házi sült sajt pisztáciával. Bár a pisztácia valami úton-módon mire az asztalunkra került már dió lett, de ez semmiképp sem volt lankasztó, ugyanúgy egy teljesen új,szokatlan, de kellemes, házias ízt biztosított. A pirítós hozzá kicsit sültebb volt a kelleténél, de mégis tökéletesen illett a könnyed előételhez. Aztán jött a főétel. Én, mint bevált pizzatesztelő végül egy igazi olaszos feltétű pizzát választottam, minél többféle sajttal, pármai sonkával, ruccolával, és nem csalódtam. Ez a kis enyhén sós íz, a friss zöldséggel és ropogós tésztával telitalálat volt. Párom egy óriási bárányburgerre nevezett be, zöldségekkel megrakva, szintén egy vadonatúj ízvilágot ismertetve meg velünk. A főétel nagy adag volt,laktató, de pont annyira, hogy még utána úgy érezd, szükség van a levezetésére ennek a kellemes estének. Ekkor jön a desszert. Még sohasem ettem azelőtt panna cottát. Valójában azzal sem voltam tisztába mi is lehet az. Világos, olyan kis pohárkában van és édes. És itt jön az igazi szemlehunyás.
Csak ajánlani tudom mindenkinek. Aki volt, annak már nem kell bemutatni azt a jóleső telítettséget ami aznap este kísért álomba, aki pedig még nem élte át, melegen ajánlom. Tökéletes különleges alkalmakra, meghitt estékre ez a kis vidéki hely. Addigis néhány kép, amik a fent említett este során készültek: