Lassan eljön a 2019-es nyaralás ideje, de még előtte szeretném kiírni magamból a tavalyi, 2018-as nyaralás élményeit, ezzel kicsit fel is pörgetve magam az újabb olasz élményekre és Dolce Vitára!
A helyszín - Monte Argentario:
A tavalyi nyaralásunk főhadiszállása a kevésbé ismert és felkapott Monte Argentario "szigetén" volt, ami Toszkána délebbi részén található.Valahogy Toszkánáról inkább a dombvidék jut eszünkbe borokkal, sajtokkal és olajbogyókkal, pedig Toszkánának csodás tengerpartja van és ezzel az olaszok is tökéletesen tisztában vannak és előszeretettel töltik ott a nyarat:)
Budapesttől bő fél nap autóval egyébként ez a rész, megugorható kisebb megállásokkal, de ajánlott éjszaka is utazni a nagyobb forgalom elkerülése érdekében.
Monte Argentario-t 3 út is összeköti a tényleges szárazfölddel, tehát autóval több irányból is könnyen megközelíthető, a szigetre érve pedig csak percek kérdése eljutni Porto Santo Stefano városába. Személy szerint imádtam minden nap ezen az úton közlekedni, a naplementések pedig kifejezetten csodásak voltak innen.
Plusz infó: a szállásunkat Airbnb-n foglaltuk, nappali+2 hálószobás egyszerű lakás volt egy keskeny, de tengerre néző terasszal. Ennél autentikusabb nem is kell.
Strandok tekintetében maga Porto Santo Stefano nem túl kiemelkedő; számos kisebb strandja van, amiket az út mentén végig látni is lehet, illetve a városnak is van strandja, ami viszonylag egyszerű, de közel van mindenhez és szép a kilátás. A strandok ingyenesek, a városinál viszont nincsenek napozóágyak és napernyők, ezért mi csak az érkezésünk után pihentünk ott, a többi napon kirándultunk inkább és máshol élveztük a tengerpartot.
A városi élet reggelente korán indul, a pici piacon mindent meg lehet találni; friss gyümölcsökből, olívabogyóból, paradicsomból nincs hiány, a ciabattát mellé a szomszédos pékségnél beszerezheted. Ha magad főznél, érdemes szétnézni a halárusoknál, akik a hajnali fogást árulják nagyjából délelőtt 11-ig. A helyi éttermek is ebből a portékából dolgoznak.
A kedvenc éttermünk a Lo Sfizio volt, ami már két éttermet is üzemeltet 1-2 percnyi távolságra egymástól. Fantasztikusak az ételeik, nem véletlenül mentünk vissza oda az utolsó esténken is! Az árak korrektek, főleg mivel olaszok járnak ide, nagyon kedves a kiszolgálás, egyedül az angol nyelvtudással vannak náluk nehézségek.
Az estéinket a nyüzsgő mólót töltöttük Aperol Spritzet kortyolgatva, akárcsak a helyiek. Bámultuk a tengert, a szaladgáló, fagyit nyalogató gyerekeket, a kutyasétáltatókat, a vacsoráról érkező csacsogó családokat. Minden olyan tökéletes volt. Pezseg az élet, de közben mégis minden olyan harmonikus.
Porto Santo Stefanoban az a jó, hogy alig van turista, ha van is, az is főként olasz, ezért könnyű átvenni a helyiek szokásait és az ottani életérzést. Senki sem siet, a dudát csak köszönésre használják, mindig van élet, az út közepén is megállnak csacsogni ha úgy adódik és ezen senki sem bosszankodik, élvezik a napfényt, a szellőt, a jó ételeket, italokat és még este 11-kor is mindenki az utcán van. A bárok olyankor szinte mind teltházasak, de mindig akad szabad hely itt-ott. Ha viszont csak andalognánk, akkor érdemes elmenni a móló végéig, ahol a nagyobbnál nagyobb luxusjachtok sorakoznak.
Merre érdemes kirándulni/strandolni?
Talamone Camping Beach
Kicsit nehéz volt megtalálni, mivel először egy másik kempinghez vitt minket a GPS, de amint megtaláltuk a helyet, el sem akartunk jönni onnan. A strand egyszerű és közben mégis stílusos, a víz lassan mélyül és szinte már meleg. A háttér festői, Talamone városának körvonalai látszanak a nem is olyan messzi távolban.
A büfé készlete véges, ezért érdemes időben cselekedni, ha megéheznénk. A különböző ciabattás melegszendvicsek és hideg szendvicsek kora délutánra elfogytak esetünkben, így késő délután a strandról egyből Talamone-ba mentünk, ahol egy kellemes vacsora közben ugyanúgy a tengerben gyönyörködhettünk.
Ajánlott étterem: Locanda dei Mille
Az ételek rendben voltak, jókora adagokat adtak és szuper volt a teraszról a tengerre a kilátás. Itallap nem volt, a pincérnek mondhattuk, hogy mik az igényeink, mindenesetre helyi borból 5 eurós áron egy kancsóval azt hiszem jól jártunk:)
Aznap délután egy kisebb kitérővel indultunk vissza a szállásra, hogy többet is lássunk a toszkán vidékből. Útközben nem egyszer megálltunk fotózni, hihetetlen a táj, alig találkoztunk autóval. Egyszerűen lélegzetelállító volt.
Capalbio:
A termálfürdőzés és toszkán táj fotózása után egy dombtetőn álló középkori városkában álltunk meg vacsorázni. Capalbio-ról korábban sosem hallottam, a térképen találtam rá és azért esett rá a választás, mert a leírások alapján egészen mesebelinek tűnt a hely. És valóban az is volt! Ráadásul itt vártuk meg a naplementét is, a várfalon sétálva.
Javasolt étterem: Trattoria Da Carla
Érdemes megkóstolni helyi vaddisznóhúsból készült ételeket, ezeket ajánlják ők is, mint helyi különlegessék, de tészták, steakek, minden található az étlapon. A bort itt is kancsóban kértük, így mindenkinek jutott. A teraszukon korlátozottak a helyek sajnos, de kis szerencsével és 8 előtt érkezve van esély ott is leülni.
Siena:
Sienában már jártam egyszer, akkor valahogy kevésbé jó emlékként maradt meg bennem, de most hatalmasat csalódtam, pozitívan. A szigetünkről nagyjából másfél óra volt az út kocsival és egy zárt parkolóházban a város szélén tettük le az autót. Onnan csak rövid séta volt a belváros és maga a főtér (Piazza Del Campo). Aki nem tériszonyos, mindenképp menjen fel a toronyba, csodásan belátni onnan a várost. Sajnos nekem ez nem jött össze:)
A látványosságok mellett érdemes kirakatokat nézegetni, a bevásárlóutcákat végigjárni, rengetegféle üzlet különleges helyi ételekkel, kézműves termékekkel, szuvenírekkel, ruhákkal. De ha csak egy fagyira állunk meg, akkor sem fogunk csalódni. Abból nekem a nagy kedvenc a fő téren volt, kétszer is ettem ott egy délután (Il Camerlengo).
A helyszín - Monte Argentario:
A tavalyi nyaralásunk főhadiszállása a kevésbé ismert és felkapott Monte Argentario "szigetén" volt, ami Toszkána délebbi részén található.Valahogy Toszkánáról inkább a dombvidék jut eszünkbe borokkal, sajtokkal és olajbogyókkal, pedig Toszkánának csodás tengerpartja van és ezzel az olaszok is tökéletesen tisztában vannak és előszeretettel töltik ott a nyarat:)
Monte Argentario-t 3 út is összeköti a tényleges szárazfölddel, tehát autóval több irányból is könnyen megközelíthető, a szigetre érve pedig csak percek kérdése eljutni Porto Santo Stefano városába. Személy szerint imádtam minden nap ezen az úton közlekedni, a naplementések pedig kifejezetten csodásak voltak innen.
Plusz infó: a szállásunkat Airbnb-n foglaltuk, nappali+2 hálószobás egyszerű lakás volt egy keskeny, de tengerre néző terasszal. Ennél autentikusabb nem is kell.
Strandok tekintetében maga Porto Santo Stefano nem túl kiemelkedő; számos kisebb strandja van, amiket az út mentén végig látni is lehet, illetve a városnak is van strandja, ami viszonylag egyszerű, de közel van mindenhez és szép a kilátás. A strandok ingyenesek, a városinál viszont nincsenek napozóágyak és napernyők, ezért mi csak az érkezésünk után pihentünk ott, a többi napon kirándultunk inkább és máshol élveztük a tengerpartot.
Az estéinket a nyüzsgő mólót töltöttük Aperol Spritzet kortyolgatva, akárcsak a helyiek. Bámultuk a tengert, a szaladgáló, fagyit nyalogató gyerekeket, a kutyasétáltatókat, a vacsoráról érkező csacsogó családokat. Minden olyan tökéletes volt. Pezseg az élet, de közben mégis minden olyan harmonikus.
Merre érdemes kirándulni/strandolni?
Talamone Camping Beach
Kicsit nehéz volt megtalálni, mivel először egy másik kempinghez vitt minket a GPS, de amint megtaláltuk a helyet, el sem akartunk jönni onnan. A strand egyszerű és közben mégis stílusos, a víz lassan mélyül és szinte már meleg. A háttér festői, Talamone városának körvonalai látszanak a nem is olyan messzi távolban.
(itt a háttérben pedig Monte Argentario)
(itt pedig Talamone, ahol az egyik James Bond filmben is készültek jelenetek)
A büfé készlete véges, ezért érdemes időben cselekedni, ha megéheznénk. A különböző ciabattás melegszendvicsek és hideg szendvicsek kora délutánra elfogytak esetünkben, így késő délután a strandról egyből Talamone-ba mentünk, ahol egy kellemes vacsora közben ugyanúgy a tengerben gyönyörködhettünk.
Ajánlott étterem: Locanda dei Mille
Az ételek rendben voltak, jókora adagokat adtak és szuper volt a teraszról a tengerre a kilátás. Itallap nem volt, a pincérnek mondhattuk, hogy mik az igényeink, mindenesetre helyi borból 5 eurós áron egy kancsóval azt hiszem jól jártunk:)
Terme di Saturnia:
Termálfürdő a semmi közepén, nade milyen az a semmi! Hamisítatlan toszkán tájon autózva érhető el ez a kis ékszerdoboz. A pancsolás ingyenes, van büfé, mosdó, cserébe nemigen van árnyék. Egy jó meleg nyári napon nem feltétlenül jó választás a 30 fokos termálvíz, de arra járva érdemes megnézni és kipróbálni, mert tényleg egy élmény!
Aznap délután egy kisebb kitérővel indultunk vissza a szállásra, hogy többet is lássunk a toszkán vidékből. Útközben nem egyszer megálltunk fotózni, hihetetlen a táj, alig találkoztunk autóval. Egyszerűen lélegzetelállító volt.
Capalbio:
A termálfürdőzés és toszkán táj fotózása után egy dombtetőn álló középkori városkában álltunk meg vacsorázni. Capalbio-ról korábban sosem hallottam, a térképen találtam rá és azért esett rá a választás, mert a leírások alapján egészen mesebelinek tűnt a hely. És valóban az is volt! Ráadásul itt vártuk meg a naplementét is, a várfalon sétálva.
Érdemes megkóstolni helyi vaddisznóhúsból készült ételeket, ezeket ajánlják ők is, mint helyi különlegessék, de tészták, steakek, minden található az étlapon. A bort itt is kancsóban kértük, így mindenkinek jutott. A teraszukon korlátozottak a helyek sajnos, de kis szerencsével és 8 előtt érkezve van esély ott is leülni.
(jobb fent az étterem terasza)
Giglio szigete:
Az egyik legjobb döntésünk volt ide elmenni. Egy napot minimum érdemes rászánni, de nekem még hiányérzetem is maradt; aki teheti, több napot szánjon rá.
A komp Porto Santo Stefanoból indul a nagy kikötőből (nem lehet nem észrevenni a hajót) és körülbelül 50 percnyi az út. A jegyárusítás máshol van, ezért érdemes az indulással okosan számolni. Az út nekünk odafelé kicsit kellemetlenebb volt, többen voltak rosszul a hajón, visszafelé szerencsére már kényelmesebben utaztunk. A hajóról leszállva viszont minden gondunkat elfelejtettük, annyira csodás a sziget. Érdemes a bazársoron meginni egy kávét, venni 1-2 kézműves terméket és aztán nekiindulni az emelkedőnek. Nagyjából 20-30 perc séta alatt lehet elérni az általunk is meglátogatott strandra (Spiaggia Le Cannelle). Melegben kicsit megerőltető lehet a gyaloglás, de a táj szépsége mindenért kárpótol. Aki nem vállalkozik ennyi sétára, annak a kisbuszos taxit ajánlom, ami a strandig levisz.
A strand tágas, étterem és kávézó is üzemel helyben. Ha jól emlékszem, 30 EUR volt a napernyő két ággyal, ez ilyen jellegű strandokon átlagos ár. A part homokos, a víz kiváló, tiszta és nem hideg, játékra és úszásra is tökéletes. Az összkép már szinte karib-tengeri, a paradicsomban érezheti magát aki ide ellátogat.
Sienában már jártam egyszer, akkor valahogy kevésbé jó emlékként maradt meg bennem, de most hatalmasat csalódtam, pozitívan. A szigetünkről nagyjából másfél óra volt az út kocsival és egy zárt parkolóházban a város szélén tettük le az autót. Onnan csak rövid séta volt a belváros és maga a főtér (Piazza Del Campo). Aki nem tériszonyos, mindenképp menjen fel a toronyba, csodásan belátni onnan a várost. Sajnos nekem ez nem jött össze:)
A látványosságok mellett érdemes kirakatokat nézegetni, a bevásárlóutcákat végigjárni, rengetegféle üzlet különleges helyi ételekkel, kézműves termékekkel, szuvenírekkel, ruhákkal. De ha csak egy fagyira állunk meg, akkor sem fogunk csalódni. Abból nekem a nagy kedvenc a fő téren volt, kétszer is ettem ott egy délután (Il Camerlengo).
Ajánlott étterem: 4 Cantoni
Egyik nagy előnye, hogy közel van a dómhoz! Ne ijedjünk meg, ha épp alig vannak ott, attól még szuper a hely. Én életem egyik legjobb tésztáját ettem itt, az összetevők ízorgiáját még mindig fel tudom idézni...Mmmm. Viszont a levesekkel vigyázzunk, mert inkább sűrű szószra emlékeztet az állaguk (pl. paradicsomleves).
Giannella:
Az utolsó napunkat a közelben szerettük volna tölteni strandolással, ezért kipróbáltuk a bekötőút mellett végighúzódó részt (Giannella), ahol egymást érik a strandok. A parkolás egyszerű arrafelé, minden strandnál van hálóval fedett őrzött kavicsos parkoló korrekt áron, nem nézik pontosan melyik strandra megy az ember, szabad az átjárás. Itt már az igényesebb strandokra viszont előre érdemes foglalni napozóágyat, pl. Il Tramonto Beach. A strand itt is ingyenes, az ágyért és napernyőért fizet a látogató. Maga a strand néhány szóban: hosszú homokos partszakasz, lassan mélyülő víz, szebbnél szebb kagylók, estére menő hullámok. Az Il Tramonto Beachnél kényelmes bútorok, zene, könnyed ebéd, kávé, üdítő várja a vendégeket.
(Il Tramonto Beach)
Ha már Toszkána, akkor nem maradhat ki Val D'Orcia sem. Ezt mi már csak hazafelé ejtettük útba (némi kerülővel). A semmi közepén található egyébként a fotókról jól ismert kis kápolna, parkolni csak távolabb lehet, onnan egy kis séta maga a festői helyszín. Ide nem visz autópálya, a kacskaringós utakon, dombok és villák közt kell autózni, sokszor 15-20 percig nem látni másik autót és embert, működő benzinkútról kiszolgálószemélyzettel pedig ne is álmodjunk. Viszont olykor a legváratlanabb helyen ülnek helyi árusok, bácsik a sajtjaikat árulva egy hűtőpultból. A végtelen nyugalom és béke árad mindenhonnan. Itt a természet és az ember harmóniában él, hihetetlen az egész, egy álom. Ez a táj mindig könnyeket csal a szemembe.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése